A különféle hétköznapi- és sporttúlterhelések következményeinek (izom- és ínsérülések, szakadások, degeneratív betegségek, pl. porckopások, porckorongsérv stb.) rehabilitációjában kifejezetten ajánlott már az egészen korai szakasztól kezdve a különféle professzionális manuális/eszközös lágyrész kezelések alkalmazása. A manuális kezelések segítségével ugyanis hatékonyabbá tehetjük az akut és a krónikus gyulladásos folyamatok lezajlását, azaz elősegíthetjük a gyógyulást.

Mi a különbség a manuálterápia és az egyre divatosabbá váló "csontkovácsolás" között?

Az orvosi vagy gyógytornász végzettséggel rendelkező manuálterapeuta – hosszas és alapos vizsgálatot, teszteléseket követően, az ok-okozati összefüggések ismeretében – állítja össze a terápiát, amelynek indokolt esetben része lehet a manipulációs (tehát a „roppantgatós”) kezelés is, ám alapvetően az izomegyensúly visszaállítására törekszik. A beteget megtanítja a helyes testtartásra, az ergonomikus munkavégzésre, a test helyes használatára. Jellemzően lágyabb, az izomtónus helyreállítását is megcélzó manuális technikával (mobilizáció, azaz könnyed kimozgatások) dolgozik, és nem feledkezik el arról, hogy a betegnek otthon végezhető gyakorlatokat is adjon annak érdekében, hogy a kezeléssel elért javulás az izom funkcióinak javításával tartóssá váljon. A mobilizáció – és indokolt esetben manipuláció – tehát jelentősen felgyorsíthatja a regenerálódást, de kizárólag abban az esetben, ha mozgásterápia mellett, és nem helyett alkalmazzák.

A csontkovács ezzel szemben nem rendelkezik egészségügyi végzettséggel, így – megfelelő anatómiai ismeretek híján – nem végez állapotfelmérést, nem keresi meg a probléma forrását, nem állít össze személyre szabott kezelési tervet. Nem folytat oki terápiát, „vakon” roppantgat akkor is, ha indokolt, és akkor is, ha nem az. Ha szerencsések vagyunk, egyetlen kezeléssel nem okoz maradandó kárt (sőt, gyakran még jól is érezzük magunkat a kezelést követően), kevésbé szerencsés esetben azonban a beteg rosszabb állapotban hagyja el a rendelőt, amint ahogy érkezett. Az önjelölt csontkovácsok egy része ráadásul rendszeresen járatja magához a beteget, s a gyakran és indokolatlanul végzett manipulációs kezelések komolyan károsíthatják az ízületeket azáltal, hogy az ízületi tokok és szalagok feszegetésével még tovább lazítják azokat, azaz tovább növelik az ízületi instabilitást. A legnagyobb probléma azonban az, hogy a páciensben azt a tévhitet keltik, hogy a kezelés(ek)től meggyógyul, így valódi oki kezelés hiányában értékes hónapokat/éveket veszít, miközben tovább romlik az állapota.