A hosszas ülés — akár otthon, akár az irodában vagy egy gépkocsiban — elképesztő terhelést jelent gerincoszlopunk számára. A gerinc eredendően kettős S görbülettel rendelkezik, a nyaki szakasz homorú (lordózis), a háti domború (kifózis), az ágyéki ismét homorú (lordózis), majd a keresztcsont környékén megint domborodik. Ebben a helyzetben szépen egymás alatt sorakoznak a csigolyák és a köztük lévő porckorongok. A terhelés egyenletesen eloszlik a teljes gerincoszlopon, így akár 100 évig is eléldegélhetünk egyenes (és egészséges) gerinccel. Amikor azonban leülünk egy székre, testtartásunk jelentősen megváltozik. Fejünk előretolódik, hátunk pedig egyetlen görbületet alkot, azaz megszűnik a fiziológiás kettős görbület. Ez a testtartás a hosszú évek során sokszoros terhelést ró gerincoszlopunkra, és nyílegyenesen vezet bizonyos mozgásszervi betegségekhez:
- ágyéki gerincszakasz és jellegzetes betegsége: ülés közben a fiziológiás homorú helyzet helyett az ágyéki szakaszon domborodik gerincoszlopunk. A csigolyák ebből következően elöl közelednek egymáshoz, ezzel párhuzamosan a köztük lévő porckorongokra hátrafelé irányuló nyomóerő irányul. Az évek során lassan de szinte bizonyosan kialakul a porckorongsérv, azaz a porckorongok hátrafelé, a gerincvelő irányába történő kiboltosulása.
- nyaki gerincszakasz és jellegzetes betegségei: a fej előretolódása a nyaki csigolyákat terheli extrém módon. Gyakorlatilag ugyanaz a jelenség játszódik le, mint az ágyéki gerincszakaszon, az előrehelyezett fejtartás (EFT) a nyaki porckorongsérv melegágya. Mindezeken felül az EFT gyakran felelős a krónikus fejfájásért, szédülésért, ingadozó vérnyomásért. Hogy miért? Az egymás felett álló csigolyák egy függőleges csatornát képeznek, ebben fut az az artéria, amely agyunkat táplálja friss vérrel. Ha azonban a csigolyák az előrehelyezett fejtartás miatt nem egymás felett sorakoznak, hanem elcsúsznak egymáson, jelentősen beszűkül a csatorna, és nem jut elegendő vér az agyba. Ez önmagában is fejfájáshoz, szédüléshez vezet. Ha szervezetünk érzékeli, hogy az agyba nem jut elegendő tápanyag, megszólal a vészcsengő, és annak érdekében, hogy a vér eljusson az agyba, megemeli a vérnyomást. Máris kialakult tehát a jellegzetes ingadozó vérnyomás.
Mit tehetünk a problémák elkerülése érdekében?
Ha a betegség már kialakult, feltétlenül forduljunk mozgásterapeutához! Ez esetben kizárólag a speciális korrekciós mozgásprogram vezethet eredményre, s ha időben észrevesszük a bajt, könnyedén elkerülhetjük a műtétet. Ha azonban még nem alakult ki betegség, a megelőzés válik elsődleges fontosságúvá:
Hogyan is lehet „helyesen ülni”? Úgy, hogy soha nem hagyjuk belemerevedni a testünket egy adott pozícióba. Egy darabig ülünk (labdán, széken, vagy akár a kanapén), majd egy időre felállunk (magasabbra állítva az asztalt vagy megemelve a számítógépet), végül térdepelünk egy kicsit, sőt, ha lehet, sétálgatunk is munka közben. Ne csak az ülő- (vagy térdelő) alkalmatosságot, de az ülés, állás, térdelés módját is váltogassuk minimum 5-10 percenként. Fészkelődjünk, mocorogjunk, nyújtózkodjunk, így elkerülhetjük, hogy mindig ugyanazokat az izmokat terheljük! Mottó: munkavégzés közben az ideális testhelyzet az, amit legközelebb fogsz felvenni.
Mit tehetünk még a helyes ülés mellett a gerinc egészségéért? Minden egyes nap kompenzáljuk a bennünket törvényszerűen érő káros hatásokat, azaz mozgassuk meg azokat az izmokat, lágyrészeket, amelyek a mindennapok során „csendesek”. Húzzunk, toljunk, emeljünk, guggoljunk, másszunk, azaz végezzünk változatos gyakorlatokat minimum napi 30 percen át. Aggodalomra semmi ok, a 30 percbe beleszámít a tempós kutyasétáltatás, a busz utáni loholás, sőt, még az aktív házimunka is. Remek kezdeményezésnek tartom az utcai „edzőtermeket”. Gyakorlatilag minden olyan eszköz megtalálható itt, amely fiziológiásan, értsd természetesen és változatosan edzi testünket. Ugyanakkor legalább heti egy-két alkalommal szükségünk van hosszabb (40-60 perces) folyamatos, a teljes testet átmozgató terhelésre (túrázás, erdei kocogás, esetleg valamilyen gerincbarát csoportos óra stb.) is.
Mindezeken felül - bármilyen furcsán is hangzik - egy egészségtudatos ember számára alapvető, hogy gyógytornász/mozgásterapeuta segítségét kérje. A XXI. században egy „saját” mozgásterapeuta - aki évente egyszer felméri mozgásszerveink állapotát, segít a testtartás javításában, tanácsot ad, hogyan kompenzáljuk a káros terheléseket és összeállít egy akár otthon is végezhető, személyre szabott rövid kompenzációs mozgásprogramot - nem luxus, hanem alapvető emberi szükséglet.
A helyes ülésről szóló részletesebb leírásunkat (blogcikkünket) IDE KATTINTVA olvashatja
