A heg nem csupán esztétikai probléma. A kezeletlen hegek által okozott letapadások komoly mozgásszervi (és belső szervi) betegségekhez vezethetnek. Korlátozzák mozgásainkat, ezáltal szűkítik az ízületek mozgásterjedelmét. Megbontják az izomegyensúlyt, így megváltoztatják fiziológiás mozgásmintáinkat. Összességében jelentős mértékben járulnak hozzá testünk deformálódásához, korai rugalmatlanná válásához, fáradásához, öregedéséhez.

Kóros hegképződéssel akkor kell számolnunk, ha a gyógyulás során a hegesedés folyamata lokális vagy szisztémás okból kifolyólag sérül. Lokális hatás az, amely közvetlenül hat a sebre, ide tartozik a vérellátás, a fertőzés vagy az izom összehúzódás, amely mechanikai tenzió alá helyezi a heget (magyarul erősen húzza), és ilyen például egy szoros kötés is. Szisztémásnak pedig azokat a tényezőket tekintjük, amelyek az egyéni gyógyulási hajlamot befolyásolják, például a genetikai hajlam, az életkor, a táplálkozási szokások és a tápláltsági állapot, az esetleges diabetes,  egyéb meglévő betegségek, a dohányzás, C-vitamin hiány, ideggyulladás stb.

A kóros hegek fajtái:

Atrófiás heg

Az atrófiás heg akkor alakul ki, ha túl kevés kollagén termelődik a szervezetben. Ilyenkor rostos és gyakran rücskös bemélyedést látunk a bőrön. Az atrófiás heg lehet gyulladás eredménye, de akár alkati sajátosság is. Gyakran látunk akné és bárányhimlő után ilyen kráterszerű bőrjegyeket. 

Kiszélesedett heg

A kiszélesedett heg lapos, fakó és puha tapintatú. Többnyire tünetmentes, gyakran alakul ki térd és vállműtét után, fokozatosan elnyúlva és kiszélesedve. A kiszélesedett heg speciális típusát képezik a striák, vagy növekedési hegek, amelyek csak a mélyebben fekvő irhában és bőraljában jelentkeznek, és nem érik el a külső réteget, vagyis a felhámot. Tipikusan terhesség, serdülőkori gyors növekedés vagy gyors hízás során keletkeznek a hirtelen megfeszülő bőrön.
A kiszélesedett heget az különbözteti meg a hypertrófiás hegtől, hogy nem található a felszínén dudor, csomó vagy keménység.

Hipertrófiás heg

A hypertrófiás heg kiemelkedő, dudoros, kemény, piros, néha kötegszerű. Rontja a funkciót, megzavarja a szövetek normál működését, hisz a hegesedés következtében kontraktúrák is kialakulhatnak. Mindezeken felül néha komoly esztétikai problémát is okozhat.  

Keloidos heg

A keloid („vadhús”) olyan abnormális heg, amely szintén a fokozott kollagén termelés következtében alakul ki. Jellemzően megvastagodott, kidudorodó kötőszövet, amely viszket, piros, vagy sötétebb, mint a környező területek. A hypertrófiás hegtől az különbözteti meg, hogy a keloid túlterjed a sérülés határain, azaz rákúszik a környező szövetekre is. Kinézetre kis, ujjszerű képződmény, amely jóval a sérült terület mögé nyúlik.

A heggyógyulás hosszú folyamata során a manuális technikák (hegkezelés) általában komoly segítséget jelentenek. Hozzájárulnak ugyanis ahhoz, hogy a keletkezett heg minél jobban betöltse az eredeti szövet funkcióját. E technikáknak nagy szerepük van a fájdalom csökkentésében és az életminőség javításában is, hisz kezelés híján komoly mozgásszervi (és belső szervi) problémákhoz vezethetnek a hegképződés során kialakuló letapadások.