Nézett-e mostanában tükörbe oldalról, s ha igen, netán észrevett-e nyaka és háta találkozásánál egy kisebb-nagyobb domborulatot? Ez a halmocska, amelyet a köznyelvben – micsoda diszkrimináció! – banyapúpnak hívunk, és sajnos napról-napra több embert érint, bizony nem a sors ajándéka. Akár hiszi, akár nem, valószínűleg Ön is jócskán megdolgozott érte. A rossz hír az, hogy a banyapúp nem csupán esztétikai probléma, a jelenség kialakulása mögött jellemzően komoly mozgásszervi elváltozások állnak. Szerencsére jó hírem is van: miután saját nem megfelelő életmódunk vezet a deformitás kialakulásához, néhány kisebb/nagyobb reform bevezetésével a púpocska pár hónap alatt általában eltüntethető, de legalábbis jelentős mértékben csökkenthető.
A banyapúp a nevével ellentétben korántsem csak idősebb nőkön figyelhető meg. Egyre gyakrabban látjuk fiatalokon is, sőt, a fiúkat/férfiakat sem kíméli. Bárkinél, és szinte bármilyen életkorban kialakulhat, hisz ma már a legtöbb ember ülő, mozgásszegény életmódot folytat, és jellemzően órákon át meredten nézi a telefonját, tabletjét vagy számítógépét. No és hogyan lesz ebből banyapúp?
Vessen egy pillantást az alábbi képre! Helytelen ülés – és sajnos szinte mindannyian helytelenül ülünk – közben az ember háta kérdőjellé változik, vállai előreesnek, és – annak érdekében, hogy szeme ne a földre, hanem egyenesen előre szegeződjön – fejét felemeli, így a nyakát megtöri.
Szervezetünk rendkívül okos. Hosszú távon alkalmazkodik ahhoz a terheléshez, amely rendszeresen éri. Jócskán leegyszerűsítve olyanok vagyunk, mint a gyurmafigurák: formázhatóak. Ha sok időt töltünk egy bizonyos pozícióban, megbomlik izomegyensúlyunk, bizonyos izmaink rövidülnek, mások megnyúlnak, végül mintegy állandósul az a testtartás, amelyben legtöbbet tartózkodunk. Ha ez a pozíció a görnyedt ülés (esetleg a mobiltelefon leszegett fejjel való bámulása, amely tömegjelenség a gyermekek és a fiatalok körében), néhány hónap/év múltán a székről felállva (vagy a telefont letéve) egyszer csak azt vesszük észre, hogy továbbra is görbe marad a hátunk, a fejünk pedig – ahelyett, hogy a gerincünk tetején „csücsülne” – jócskán előretolódik (azaz kialakul az ún. előrehelyezett fejtartás).
| Ha a fej előretolódik, a nyaki gerincszakasz legalsó csigolyája erősen kiemelkedik a test síkjából, így sérülékennyé válik. Ha ez a fejtartás állandósul, védekező mechanizmusként szervezetünk puha kötőszövetet halmoz a csigolya köré, így púp képződik a területen. Így keletkezik tehát a banyapúp. |
A banyapúp sajnos nem csupán esztétikai probléma. Az előrehelyezett fejtartás számos más tünet – pl. rendszeres migrén, fülzúgás, nyak- és vállmerevség/fájdalom, befagyott váll stb. – okozója is lehet.
Hogyan előzzük meg a banyapúp kialakulását?
Az előzőekből talán már egyértelművé vált, hogy a kisebb/nagyobb életmódváltás elkerülhetetlen. Gyógytornász/mozgásterapeuta segítségével ki kell javítanunk tartáshibáinkat, illetve el kell sajátítanunk a helyes testtartást és a helyes ülést, illetve a különféle eszközök (számítógép, tablet, mobiltelefon) helyes használatát. Mindemellett a mindennapos káros terhelések (pl. ülés, mobilozás) kompenzációjaképp rendszeres és változatos testmozgást kell végeznünk.
Mit tegyünk, ha már kialakult a banyapúp?
A kezelés akkor igazán hatékony, ha komplex. A helyes testtartás elsajátítása ilyenkor is elengedhetetlen, hisz hiába kezeljük a deformitást, ha mindeközben napi 8-10 órát tartózkodunk a megszokott, kényelmes, ám rendkívül káros pozícióban. A tartásjavító, izomegyensúly visszaállító gyógytorna mellett – kiegészítő terápiáként – szóba jöhet a lágyrész manuálterápia, a kinesiology-tape illetve az SMR eszközök (henger+labda) mindennapos használata is. A gyógyulás lassú folyamat, türelmet és kitartást igényel, ám a ráfordított idő és energia bőségesen megtérül. A banyapúp mellett ugyanis búcsút inthetünk a krónikus fájdalmaknak is, valamint megelőzhetjük a még súlyosabb gerincproblémák kialakulását.
