Menu

Több éve járok orvoshoz, masszőrhöz, csontkovácshoz, kipróbáltam az összes gyógyszert és kezelést, mégis állandóan fáj a nyakam/derekam. Úgy tűnik, az én problémámra nincs megoldás.”

Ismerős érzés? Nos, az alábbiakban összefoglaltuk a leggyakoribb, mozgásszervi problémákkal kapcsolatos tévhiteket. Bármilyen furcsa is, sokszor e téves elképzelések eredményezik azt, hogy sokan éveken át szenvednek a fájdalomtól, holott a legtöbb problémára létezik megoldás. 

1. Hogy én milyen peches vagyok! Biztos örököltem a hajlamot, már a szüleimnek is folyton fájt a nyaka/dereka!

Ha a sorsot vagy a genetikát hibáztatjuk, úgy tűnhet, hogy nincs beleszólásunk a betegség alakulásába, csupán elszenvedjük azt. Valójában az esetek jó részében szó nincs pechről. A krónikus mozgásszervi problémák kialakulásáért általában nem a sors, nem is a szülők, hanem saját magunk, azaz életmódbeli hibáink felelősek. A mozgás hiánya, az ülőmunka, a rosszul megválasztott vagy túlzásba vitt sport, az egyenlőtlen, féloldalas terhelés, a hibás testtartás és a rossz mozgásminták illetve a stressz mind-mind komoly gerincbetegségek kialakulásához vezethetnek. Természetesen léteznek veleszületett betegségek is, ám ezek száma gyakorlatilag elenyésző az összes gerincproblémához képest. Hihetetlennek hangzik? Ha megvizsgálunk néhány – természetesen jócskán leegyszerűsített – konkrét példát, mindjárt érthetőbbé válnak az okok.

Amikor az íróasztal mellett görnyedünk, gerincünk C-alakban meggörbül, a csigolyák elülső része közeledik, hátsó része pedig távolodik egymástól, ezáltal folyamatos, jelentős hátrafelé préselő erő irányul a köztük lévő porckorongokra. Ha éveken át napi 8 órát töltünk ebben a pozícióban, a túlterheléstől bizony jó eséllyel lapulnak el a porckorongok, a hátrafelé irányuló állandó tolóerő pedig egyenes útként vezethet az ellapult porckorong kiboltosulásához és porckorongsérv kialakulásához.

Az állandó féloldalas terhelés (pl. fogorvosok, fodrászok, teniszezők, golfozók) sem kevésbé káros. Ha testünk egyik felét jobban terheljük, mint a másikat, hosszú távon megbomlik izomegyensúlyunk. Az izmok az „erősebb” oldalon feszessé válnak és rövidülnek, az ellentétes oldalon pedig gyengülnek és túlnyúlnak, az izomegyensúly megbomlása pedig mintegy „magával húzza” a csontokat. Féloldalas terhelés esetén igen gyakran alakul ki gerincferdülés, hisz ha az egyik oldalon „összemennek” az izmok, a gerinc „elferdül” az ellentétes irányba. Tükörbe nézve általában az a leginkább szembetűnő jel, hogy az egyik vállunk lejjebb van, mint a másik. Az izomegyensúly megbomlása gyakran jár együtt a túlterhelt oldal állandósult feszességével és fájdalmával, ráadásul a gerincferdülés statikailag gyengíti a gerincet, így könnyebben és gyorsabban alakulnak ki különféle mozgásszervi (gerinc, csípő, térd, boka) betegségek.

A mozgásszegény életmód szintén gerincgyilkos, hisz az izmok lassú sorvadásához vezet. Ha az izomzat gyenge, súlyos többletteher hárul az ízületekre (az izmok egyik fontos feladata ugyanis az ízületek tehermentesítése). A mozgás hiánya azonban más problémákat is okozhat. Az ízületi porcnak nincs önálló vérellátása, így anyagcseréje is közvetett, a mozgás hatására létrejövő nyomáskülönbség segíti a porc tápanyagellátását a csontok és az ízületi folyadék felől.  Mozgás hiányában nem működik a „szivattyú”, így nem áll a porcszövet rendelkezésére elegendő tápanyag, ráadásul nincs fejlett izomzat sem, amely csökkentené az ízület terhelését. Mindez együttesen a porcszövet károsodásához, leépüléséhez, porckopáshoz, végül állandósult fájdalomhoz vezethet.

2. Biztos, hogy létezik valamilyen csodaszer, amely megoldást jelenthet az én problémámra!

Gyermeki énünk örökké bízik a csodákban, ám a legtöbb esetben nem jó megoldás pusztán kívülről várni a segítséget.  Bármit is állítsanak a hirdetések vagy a segítőkész szomszéd nénik, nincs az a csodaszer, amely képes lenne egy csapásra meggyógyítani bennünket. Semmiféle pirula vagy elixír, őrölt mamut por vagy ráolvasás, de még a gyógyszerek és a masszázs sem tudja visszaállítani a megbomlott izomegyensúlyt, visszahúzni az elferdült gerincet, centralizálni a sérvesedett porckorongot vagy visszaépíteni az elkopott ízületi porcot.  Miután a mozgásszervi problémák jellemzően hosszú idő alatt, saját életmódbeli hibáink miatt alakulnak ki, értelemszerűen a gyógyuláshoz vagy az állapot javulásához is hosszabb időre, és a beteg aktív közreműködésére – kisebb-nagyobb életmódváltásra, rendszeres mozgásra és/vagy gyógytornára/mozgásterápiára – van szükség.

Félreértés ne essék, szó sincs arról, hogy a mindezek mellett nem lehet szükségünk gyógyszerre, masszázsra vagy más kezelésre. A megfelelően megválasztott készítmények és/vagy terápiák sokszor nélkülözhetetlenek a gyógyulás felé vezető úton. Csodaszer azonban nem létezik, a mozgásszervi panaszok többségénél a legkevésbé célravezető megoldás az, ha pusztán a gyógyszerektől vagy más passzív kezelésektől várjuk a megoldást.

3. A megfelelő – aktív – kezeléssel egyszer és mindenkorra megoldódik a problémám

Sajnos ez az esetek jó részében nem igaz. Még a leghatékonyabb kezelés, sőt, a gyógytorna vagy mozgásterápia is csak akkor lehet sikeres, ha először a probléma kialakulásának okát szüntetjük meg. Bizonyosan nem lesz elegendő gyógyszert szedni, masszőrhöz és gyógytornászhoz járni akkor, ha mindeközben napi 8 órát töltünk ugyanabban a helytelen pozícióban, és/vagy mozgás hiányában továbbra sem jut tápanyag az izmokhoz, ízületekhez. A kezelések átmenetileg segíthetnek ugyan, ám ha a kiváltó ok továbbra is fennáll, a fájdalom napokon belül kiújul, és a terápia ellenére is folyamatosan romlik az állapotunk.

Az első és legfontosabb lépés tehát minden esetben az, hogy a terapeuta segítségével megtaláljuk és megszüntessük a probléma forrását. Ha az ülőmunka okozza a panaszokat, a szakember segítségével el kell sajátítanunk a helyes testtartást ülés közben. Ha a féloldalas terhelés a bűnös, meg kell találnunk annak módját, hogy kíméletesebbé tegyük a sportot vagy a munkavégzést, s ha ez nem lehetséges, a megfelelő gyakorlatokkal minden nap kompenzálnunk kell a helytelen terhelést. Ha pedig mozgáshiány vezetett a probléma kialakulásához, az állapotnak megfelelő rendszeres „gerincbarát” testmozgásra lesz szükségünk a gyógyuláshoz és az egészség fenntartásához. Az esetek jó részében jellemzően több tényező áll fenn egyszerre (pl. ülőmunka+mozgásszegény életmód+stressz), így általában a terápia is komplex.

A jó hír az, hogy – bár a teljes gyógyulás sajnos nem mindig reális elvárás – csodavárás helyett a megfelelő aktív terápia alkalmazásával és folyamatos odafigyeléssel az esetek jó részében már néhány hét/hónap alatt jelentős javulás, vagy akár tünetmentesség is elérhető.

Weboldalunk az oldal működése és a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ (cookie), ahogy minden korszerű weboldal. Itt engedélyezheti vagy letilthatja a sütik használatát. Kérjük, vegye figyelembe, hogy a sütik tiltásával bizonyos funkciók nem vagy nem megfelelően fognak működni!