Az utóbbi években már-már divattá vált a körteképű izmot okolni a nem gerinc-eredetű, csípő-tájéki, az ágyéki gerincbe vagy az alsó végtagba sugárzó fájdalomért, érzéskiesésért és különféle egyéb gyöki tünetekért. Ugyanakkor a legtöbb szakember tapasztalta már a rehabilitáció során, hogy bár minden jel piriformis-szindrómára utal, a piriformis tesztek mégis egyöntetűen negatívak, a kezelés pedig gyakorlatilag szinte semmilyen eredményre nem vezet. Hogy mi ennek az oka? Ismerkedjünk meg a mély gluteális szindrómával!
Mély glutális szindróma a relatíve új, egyre szélesebb körben használt összefoglaló elnevezése annak a tünetcsoportnak, amit régebben hajlamosak voltunk egységesen piriformis-szindrómaként definiálni (1). Napról-napra többet tudunk ugyanis a csípő és az ülőideg anatómiájáról, kinematikájáról és kórélettanáról, így kiderült, hogy a körteképű izom mellett számos egyéb struktúra is okozhat ülőideg „becsípődést” a gluteális (azaz fenék-táji😊) régióban (2). Mély gluteális szindrómának nevezzük tehát az a tompor-tájéki, esetleg kisugárzó fájdalmat, amely az ülőidegnek a gluteális-térben történő, bármilyen struktúra által okozott nyomás alá kerüléséből, „becsípődéséből” ered.
Az ülőideg (nervus ischiadicus) testünk leghosszabb idege, az ülőfonat (plexus ischiadicus) egyik fő ága. Az ülőfonat az ágyéki és keresztcsonti csigolyák közti lyukakból (foramen intervertebrale) lép ki, majd belép a medencébe, ahol több ágra válik, ezek közül az egyik az ülőideg, amely maga is több ágra válva a comb hajlító izmait, a lábszár hajlító és feszítő izmait, illetve a talp izmait idegzi be. A számos különféle struktúra (csontok, izmok, inak, szalagok stb.) közt futó ülőideg hosszú útja során sok helyen (például a gerincnél, a medencében vagy a gluteális térben) eshet csapdába, azaz csípődhet be, így alakul ki az isiász (ischias) néven jól ismert tünetegyüttes.
Az ülőideg
Az isiászos tünetek roppant változatosak lehetnek. Előfordulhat kisugárzó fájdalom, égő érzés az ágyéki gerinc vagy a csípő tájékán, esetleg a comb hátulsó részén, vagy paresthesia (bőrérzékelési zavar) az azonos oldali alsó végtagon (3,4). Jelentkezhetnek neurológiai tünetek is, például abnormális reflexek vagy motoros gyengeség (5).
Isiász esetén ha bizonyítottan nem a gerinc a „bűnös”, jellemzően egyből a piriformis izmot okoljuk (6,7), és nagy elánnal neki is látunk a nyújtásnak. Ugyanakkor ma már közismert, hogy számos esetben nem a piriformis, hanem a farizmok (8), a comb hajlító izmai (hamstring) (9), a csípő mély izmai (gemellus izmok) (10), sőt, előfordul, hogy vaszkuláris (érrendszeri) problémák (11), vagy egyéb térfoglaló folyamatok (12) okozzák a problémát. Nem minden piriformis-szindróma tehát, ami első blikkre annak tűnik😊, és bizony másképp nyúlunk a hamstringhez, mint a körteképű izomhoz. Bár tény, hogy az ülőideg a mély gluteális térben leggyakrabban a piriformis izom miatt kerül csapdába, előfordulhat, hogy a panaszokat ischiofemoral impingement szindróma (ilyenkor az ideg az ülőgumó és kistompor közé csípődik be csípő kirotáció során) vagy hamstring-szindróma (ilyenkor pedig a hamstring izmok és az ülőgumó közé ékelődik be az ideg) okozza. Miután tehát a probléma kialakulásának számos oka lehet, ahhoz, hogy hatékony terápiát állíthassunk össze, elengedhetetlen a pontos diagnózis. Óva intünk tehát mindenkit attól, hogy az internetes cikkeket olvasgatva öndiagnózist végezzen és önkezelésbe fogjon:)
