A krónikus nyakfájdalom egyik leggyakoribb oka az ún. nyaki instabilitás. A nyaki instabilitással élő páciens folyamatos, stresszre és fizikai terhelésre fokozódó nyaki/tarkótáji/vállövi/lapocka körüli feszességre, extrém merevségre, fájdalomra, illetve gyakori szédülésre, bizonytalanságérzetre, esetenként émelygésre, hányingerre panaszkodik.
A nyaki instabilitás kialakulását a kötőszövetek, azaz a nyak ízületi tokjainak, illetve szalagrendszerének, más néven az ún. passzív stabilizátoroknak sérülése okozza. Ha ugyanis az idegrendszer érzékeli, hogy a passzív stabilizátorok valamilyen okból kifolyólag nem képesek kellően stabilizálni a nyakat, erőteljes tónusfokozódást hoz létre az aktív stabilizátorokban, azaz az izmokban annak érdekében, hogy extra izommunkával kompenzálja a szalagok és ízületi tokok kieső munkáját. Magyarul: védekező mechanizmusként extrém izomfeszesség alakul ki, ami nem csak merevséghez és fájdalomhoz, de szédüléshez, sőt, számos már tünethez is vezet. Amikor a páciens stresszes, vagy épp fizikai terhelés éri (mondjuk edz), a tünetek még inkább fokozódnak, hisz mind a stressz, mind a terhelés extra izomfeszességgel jár, és ez hozzáadódik az eredetileg is túlzott feszességhez.
Vajon milyen okai lehetnek a nyaki instabilitás kialakulásának? Alapvetően három fő okkal találkoztam eddigi pályafutásom során:
Az egyik a klasszikus életmód eredetű út. A mozgás hiánya kombinálva az egysíkú terheléssel a porckorongok túlterheléséhez és a következményes ellapulásához vezet, és ha a porckorongok ellapulnak, a csigolyákat összekapcsoló szalagok és ízületi tokok lityi-lötyivé válnak (értelemszerűen sokkal inkább egy idegrendszeri érzetről beszélünk, semmint valódi mechanikai instabilitásról és lötyögésről!). Ebben az esetben tehát nem a szalagok struktúrája sérül, gyengül meg, hanem mechanikus úton alakul ki az instabilitás. Nagyon leegyszerűsítve csökken a töltőanyag (porckorong) az ízesülő csontok (csigolyák) közt, így az ízület (szegmens) mechanikailag és neurálisan is instabillá válik. Ha szeretnéd megérteni a teljes mechanizmust, ez az ingyenes videónk segíteni fog.
A másik a balesetes út. Ha egy extrém mértékű rándulás (vagy több kisebb mértékű, sorozatos rándulás, pl. teljes felülések edzetlen ember esetében) éri a nyaki gerincet, a kötőszövet sérülhet, és az előző mechanizmushoz hasonló módon "instabillá" válhat a nyak. Klasszikus példa erre az ún. ostorcsapás sérülés, amely jellemzően autóbalesetnél fordulhat elő.
De van egy harmadik út is. Edzett, egészséges embereknél is kialakulhat nyaki instabilitás, méghozzá szinte egyetlen perc leforgása alatt. A fluorokinolon típusú antibiotikumcsalád (pl. Savulin, Tarivid, Moxifloxacin, Ciprobay, Levofloxacin, Cifran stb, összesen kb. 25 féle fluorokinolont forgalmaznak Magyarországon) tagjainak fogyasztása az egyik legfőbb oka a gyógyszer indukálta nyaki instabilitásnak, amely annyira gyakori, hogy még saját neve is van: floxie neck (azaz floxinyak). Nagyon leegyszerűsítve: e gyógyszerek olyan enzimeket (ún. proteolitikus enzimek) aktiválnak, amelyek a fehérjéket – köztük az ínakat, szalagokat, ízületi tokokat alkotó kollagént – kisebb egységekre, aminosavakra bontják. Magyarra fordítva: a gyógyszer hatására a szervezet az egészséges kötőszövetet a szó szoros értelmében felemészti. Ugyanakkor a regeneráció sem tud végbe menni, mert a drog a sejtek energiatermelő részecskéit, a mitokondriumokat is súlyosan károsítja.
Bármi is legyen a kiváltó ok, a mozgásterápia gyakorlatilag elengedhetetlen. A célzott mozgás egyrészt képes "megnyugtatni" az idegrendszert és legyőzni a védekező izomfeszességet. Másrészt a mozgás hozzájárul a nyaki gerinc csigolyáinak tehermentesítéséhez, ezáltal a porckorongok túlterhelődésének csökkenéséhez.
