Gerincoszlopunk felépítése jóval inkább alkalmas állásra, mint ülésre, feltéve, hogy helyes a tartásunk, azaz a terhelés megfelelő módon és mértékben éri a gerincoszlopot. Önmagában tehát az állómunka jóval kevesebb terhet róna gerincünkre, DE (csupa nagybetűvel) az állófoglalkozások sajnos jellemzően valamilyen kényszertartással járnak együtt, így legalább olyan komoly problémákat okozhatnak, mint a hosszas ülés.

Féloldalas terhelés (fogorvosok illetve asszisztensek, fodrászok, masszőrök stb.)

Testünk felépítése szimmetrikus, és ideális esetben a terhelés is egyenletes mindkét test félen. A rendszeres vagy folyamatos féloldalas terhelés - legyen az csupán a nehéz táska egyik vállon történő viselése – a szimmetria, azaz az izomegyensúly megbomlásához vezethet. A túlterhelt oldalon rövidülnek az izmok, az ellentétes oldalon pedig túlnyúlnak, és rögzülnek az adott, normálistól eltérő helyzetben. Az izmok mintegy „magukkal húzzák” a csontokat is, tehát jó eséllyel számíthatunk előbb-utóbb a csontozat egyensúlyi helyzetének megbomlására is.  Mindez hatványozottan igaz az állandó féloldalas túlterheléssel járó munkákra, például a fogorvosokra, fogászati asszisztensekre, fodrászokra, kozmetikusokra, masszőrökre stb.  Az állandósult aszimmetrikus testtartás miatt a szervezet statikája megbomlik, a terhelés nem ott éri a gerincoszlopot, ahol kellene, és ahol leginkább alkalmas ennek elviselésére, s mindez szinte törvényszerűen vezet a lágyrészek (izmok, inak, szalagok stb.) megnyúlásán vagy rövidülésén keresztül a vázrendszer problémáihoz (pl. gerincferdülés, a medence megbillenése stb.).  Ez a folyamat állandó és egyre komolyabb fájdalmakat, általában deréktáji és/vagy térdproblémákat okoz. A rendszeres féloldalas terhelés leggyakoribb látványos következménye a vállöv aszimmetriája, a túlterhelt oldalon a váll jellemzően centiméterekkel lejjebb áll.

Mit tehetünk a problémák elkerülése érdekében?

A legfontosabb a megelőzés, azaz az ergonomikus munkavégzés. Miután minden munkafolyamat más és más, minden mozgásminta egyéni, feltétlenül kérjük mozgásterapeuta vagy gyógytornász személyre szabott segítségét, aki megmutatja, hogyan csökkenthetjük a munkánkkal járó káros hatásokat! Általános tapasztalat, hogy apró módosításokkal, praktikákkal szinte minden esetben jelentősen javíthatunk a munkavégzés módján. Mindezen felül érdemes napi rendszerességgel akár csak 5-10 perces, szintén személyre szabott kompenzáló gyakorlatsort végezni, a túlterhelt oldalt lazítani, a másikat erősíteni, azaz visszaállítani a megbomlott izomegyensúlyt.

Rendszeres hajolgatás és súlyok emelgetése (mesteremberek, kisgyermekes édesanyák és édesapák, kertészkedők stb.)

Semmi sem károsítja oly mértékben a gerincoszlopot, mint a hajolgatással egybekötött emelés és cipelés. Gerincoszlopunk tökéletesen alkalmas a függőleges irányú (fentről lefelé irányuló) akár rendszeres terhelés elviselésére is mindaddig, amíg testtartásunk helyes. Abban a pillanatban azonban, amint súlypontunk a fiziológiáshoz képest elmozdul (tehát akárcsak egy-két centimétert előre, hátra vagy oldalra dőlünk), sokszoros terhelés éri gerincoszlopunkat. Jellemzően az előrehajlással egybekötött emelés az a tevékenység, amely a legtöbb problémát okozza. Előrehajláskor a csigolyák első része közeledik egymáshoz, így a köztük lévő porckorongokra jelentős hátrafelé toló erő hat. Ha előrehajlásból felemelünk egy nehéz tárgyat (vagy kisgyermeket), ez a tolóerő sokszorosára növekszik. Ha rendszeresen ismétlődik ez a mozdulat, előbb-utóbb szinte bizonyosan számíthatunk mozgásszervi problémák (szegment instabilitás, porckorongsérv stb.) kialakulására.

Mit tehetünk a problémák elkerülése érdekében?

Mint minden esetben, itt is a megelőzés a legfontosabb. Kizárólag egyenes gerinccel emeljünk súlyt, azaz ne hajoljunk, hanem guggoljunk le, s a derekunk helyett a comb izomzatának erejét használjuk az emeléshez! Ha hosszasan végzünk olyan munkát, amelyhez előre kell(ene) hajolnunk (pl. hajmosás, mosogatás, porszívózás, kertészkedés stb.), váltsuk ki az előrehajlást! Csökkentsük a magasságunkat oly módon, hogy egyik lábunkkal hajlított térddel előrelépünk (kitörés). Miután ezen munkák jellemzően az izmok jelentős (túl)terhelésével járnak, igen fontos a rendszeres kompenzáció is. Ne sajnáljunk napi 5-10 percet izomlazítással és nyújtással tölteni! Hasznos segítség az otthon is használható ún. masszázshenger (más néven SMR henger), amely hatékonyan lazítja el a túlterhelt izmokat. A legjobb nyújtó gyakorlatokat pedig a gerincjógából leshetjük el, ám feltétlenül tanuljuk meg helyes kivitelezésüket! A helytelenül végzett nyújtás rendkívül veszélyes, komoly sérüléseket okozhat.

Ne feledjük, ha a betegség már kialakult, feltétlenül forduljunk mozgásterapeutához! Ez esetben kizárólag a személyre szabott korrekciós mozgásprogram vezethet eredményre!