Az EMMT olyan lágyrész mobilizációs protokoll, amelynek során különböző formájú és nagyságú eszközökkel, úgynevezett ’fasciakésekkel’ aktív és passzív lágyszöveti elmozdításokat végünk a myofascia (izom és kötőszövet egysége) rugalmasságának helyreállítása, a fiziológiás mozgásterjedelem visszanyerése, illetve a fájdalom csökkenése, végső soron tehát a mobilitás megteremtése érdekében. A terápia alapja a tradícionális kínai Gua Sha módszerből kifejlesztett IASTM (Instrument-Assisted Soft Tissue Mobilisation) technika, amely ősi eredete ellenére (vagy talán épp azért) egyike a leghatékonyabb modern mobilizációs eljárásoknak. A kezelés fájdalommentes.

A testtartásjavításnak és a mozgásfejlesztésnek gyermekkorban elsősorban az a feladata, hogy az egészséges fejlődést elősegítse. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a korosztály sajátosságainak megfelelő gyakorlatok és eljárások alkalmazásával elősegítsük a gyerekekben meglevő alapvető testi képességek kibontakozását, kifejlődését. A szenzomotoros testtartásjavítás és mozgásfejlesztés (SZTM KIDS) célja tehát:

• az egészség megőrzése, megszilárdítása,
• a testi képességek fejlesztése,
• a mozgásműveltség fejlesztése,
• a mozgás, a játék, a verseny és a sportolási igény felkeltése
• a testséma kialakítása
• a testtartásjavítás
• a légzésminta javítása
• feszességek (blokkok) oldása
• a természetes mozgások helyreállítása, fejlesztése

Az SZTM Kids egyedülálló erénye, hogy a gyakorlatanyag és az alkalmazott eljárás színes és változatos, pozitív emóciót vált ki, így a gyermekek nagyobb lelkesedéssel végzik a gyakorlatokat. A feladatok nem megerőltetőek, de megfelelő terhelést biztosítanak a szervezet alkalmazkodásának kiváltásához.

• A térdízület nem cipőtalp, nem attól kopik, ha sokat használjuk, hanem attól, ha nem használjuk, vagy ha rosszul használjuk
• mindennapos testmozgás hiányában a porc vérellátása, és ezzel együtt a tápanyagellátása is akadozni kezd, tápanyag hiányában pedig értelemszerűen sorvad a porcszövet
• ráadásul a mozgáshiány miatt az izmok is gyengülnek, így nem tudják tehermentesíteni az egyébként is tápanyaghiányos térdízületet, tehát olyan erőhatások hatnak szegény porcra, amelyeknek nem képes ellenállni
• de hasonló problémát okozhat az ismétlődő (repetitív) sporttúlterhelés is, többek közt azért, mert a túlterheléstől feszessé és rugalmatlanná válnak a térdízületet áthidaló izmok, összepréselik az ízületet, így extrém erőhatások hatnak az ízületi porcra
• az is gyakori, hogy egy-egy sportsérülés (pl. szalagszakadás) után erősödik fel a porckopás. A sérülés következtében ugyanis megváltoznak a biomechanikai viszonyok, instabillá válik a térdízület, az instabil ízületben pedig rendellenes mozgások jöhetnek létre, amelyek épp úgy koptatják az ízületet, mint ahogy a lötyögős fogaskerék is kopik, hisz az alkotóelemek nem illeszkednek megfelelően
• ne reménykedjünk, a porcépítő szerek a nevükkel ellentétben nem képesek „visszaépíteni” a már elkopott porcot!
• de okosan használva, kiegészítő terápiaként segíthetnek a porckopás lelassításában és a térdízület tehermentesítésében A hangsúly azonban az „okosan” és a „kiegészítő terápia” szavakon van
• ha továbbra is az íróasztal mellett tespedünk, a hatóanyagok el sem jutnak a térdhez (emlékeztetőül: mozgás hiányában a porcok vér-, és ezáltal tápanyagellátása akadályozottá válik), tehát feleslegesen szórjuk a pénzt és tömjük magunkba a pirulákat
• ha pedig a sporttúlterhelés okozta a problémát, önmagában, az edzésprogram megreformálása nélkül a porcépítő csupán annyit ér, mint halottnak a csók. Semmit
• a porckopás megelőzésére az egyetlen valóban hatékony fegyver az okosan felépített, a térdízületet nem túlterhelő mindennapos és változatos testmozgás
• ha pedig a probléma már kialakult, nos, ez esetben a mozgásterápia nyújthat valódi megoldást
• a sors (és a genetika) hibáztatása helyett inkább vegyük a kezünkbe az irányítást, tájékozódjunk és kérjünk segítséget egy mozgásszervi rehabilitációban jártas, modern szemléletű szakembertől!

A térdproblémák kialakulásával és kezelésével kapcsolatos oktatóvideónk:

A különféle hétköznapi- és sporttúlterhelések következményeinek (izom- és ínsérülések, szakadások, degeneratív betegségek, pl. porckopások, porckorongsérv stb.) rehabilitációjában kifejezetten ajánlott már az egészen korai szakasztól kezdve a különféle professzionális manuális/eszközös lágyrész kezelések alkalmazása. A manuális kezelések segítségével ugyanis hatékonyabbá tehetjük az akut és a krónikus gyulladásos folyamatok lezajlását, azaz elősegíthetjük a gyógyulást.

Mi a különbség a manuálterápia és az egyre divatosabbá váló "csontkovácsolás" között?

Az orvosi vagy gyógytornász végzettséggel rendelkező manuálterapeuta – hosszas és alapos vizsgálatot, teszteléseket követően, az ok-okozati összefüggések ismeretében – állítja össze a terápiát, amelynek indokolt esetben része lehet a manipulációs (tehát a „roppantgatós”) kezelés is, ám alapvetően az izomegyensúly visszaállítására törekszik. A beteget megtanítja a helyes testtartásra, az ergonomikus munkavégzésre, a test helyes használatára. Jellemzően lágyabb, az izomtónus helyreállítását is megcélzó manuális technikával (mobilizáció, azaz könnyed kimozgatások) dolgozik, és nem feledkezik el arról, hogy a betegnek otthon végezhető gyakorlatokat is adjon annak érdekében, hogy a kezeléssel elért javulás az izom funkcióinak javításával tartóssá váljon. A mobilizáció – és indokolt esetben manipuláció – tehát jelentősen felgyorsíthatja a regenerálódást, de kizárólag abban az esetben, ha mozgásterápia mellett, és nem helyett alkalmazzák.

A csontkovács ezzel szemben nem rendelkezik egészségügyi végzettséggel, így – megfelelő anatómiai ismeretek híján – nem végez állapotfelmérést, nem keresi meg a probléma forrását, nem állít össze személyre szabott kezelési tervet. Nem folytat oki terápiát, „vakon” roppantgat akkor is, ha indokolt, és akkor is, ha nem az. Ha szerencsések vagyunk, egyetlen kezeléssel nem okoz maradandó kárt (sőt, gyakran még jól is érezzük magunkat a kezelést követően), kevésbé szerencsés esetben azonban a beteg rosszabb állapotban hagyja el a rendelőt, amint ahogy érkezett. Az önjelölt csontkovácsok egy része ráadásul rendszeresen járatja magához a beteget, s a gyakran és indokolatlanul végzett manipulációs kezelések komolyan károsíthatják az ízületeket azáltal, hogy az ízületi tokok és szalagok feszegetésével még tovább lazítják azokat, azaz tovább növelik az ízületi instabilitást. A legnagyobb probléma azonban az, hogy a páciensben azt a tévhitet keltik, hogy a kezelés(ek)től meggyógyul, így valódi oki kezelés hiányában értékes hónapokat/éveket veszít, miközben tovább romlik az állapota.