Köztudott, hogy a rendszeresen sportoló gyermekek kiegyensúlyozottabbak, koncentrációs képességük javul, s jobban teljesítenek az iskolában. A sport javítja a szívműködést és a légzés hatékonyságát, ezáltal nő a gyermek állóképessége is. Azt azonban kevesebben tudják, hogy rendszeres mozgás hiányában jelentősen megnő a különféle tartáshibák (hanyagtartás, előrehelyezett fejtartás, SMS-nyak) és a gerincferdülés kialakulásának esélye, amelyek a későbbiekben komoly mozgásszervi betegségekhez vezethetnek.
A gyermekkori mozgás hiánya jóvátehetetlen kárt okoz a csontrendszernek is. Csontjaink a rájuk ható különféle erőhatások következtében erősödnek, sőt, vastagságbeli növekedésüket is a terhelés segíti elő. A csonttömeg ugyanakkor csupán 25-30 éves korig nő, ezután egy darabig egyensúlyban vannak a felépítő és lebontó folyamatok, majd idősebb korban egyre inkább a lebontás válik hangsúlyossá. Minél nagyobb csonttömeget érünk el gyermek- és fiatalkorban, annál hosszabb ideig tart a csontszövet lebontása, azaz annál kisebb a csontritkulás kialakulásának esélye. Mozogni tehát kötelező, de vajon mit, mikor és hogyan?
Szabadidős vagy versenysport?
Tévhit, hogy a gyermeknek/serdülőnek feltétlenül szüksége van arra, hogy versenysportot űzzön. Elegendő, ha rendszeresen kiegyensúlyozott, harmonikusan terhelő és változatos mozgásokat, mozgásformákat végez. Szabadidős vagy hobbisportként szinte bármilyen sportágat választhatunk már gyermekkorban is, azonban érdemes odafigyelni arra, hogy a mozgás változatos legyen. Nem csak azért, hogy ne unja meg a gyermek; az egészséges és harmonikus fejlődéshez többféle terhelésre – állóképesség és erőfejlesztésre, a hajlékonyság növelésére, egyensúly- és koordinációfejlesztésre – van szükség. Hogy csupán egyetlen példát említsek a változatosság előnyeire: bizonyos, ún. „féloldalas” sportok (tenisz, kosárlabda, kenu stb.) jelentősen növelik a gerincferdülés kialakulásának esélyét, így a káros hatások semlegesítése érdekében érdemes más, rendszeresen végzett, kiegyensúlyozottabb mozgásformákkal, tornával, úszással, túrázással vagy akár biciklizéssel kompenzálni az aszimmetrikus terhelést.
A versenysportokkal ugyanakkor célszerű óvatosan bánni. A versenyzés hatalmas előnye, hogy szerencsés esetben óriási sikerélményt nyújt. Megtanít a küzdelemre, a kitartásra, erősíti a csapatszellemet, elsajátíthatunk számos olyan készséget, amelynek életünk során hasznát vehetjük. A versenyszerű sportolás azonban jelentős megterhelést is jelent a szervezet számára. A versenysportot 10 éves kor alatt nem ajánlott elkezdeni, és ezután is csak folyamatos sportorvosi ellenőrzés mellet űzhető. Ebben a korban ugyan sokkal jobban fejleszthetők egyes képességek, ugyanakkor az egyoldalú vagy túlzott terheléssel jelentős károkat okozhatunk. Serdülőkorban még nincs arányban az izom gyarapodása a csontok hosszának hirtelen növekedésével, ráadásul a hormonháztartás is óriási változáson megy át. Nem véletlen, hogy a legtöbb veleszületett eltérés – gerincferdülés, Scheuermann-kór stb. – is ilyenkor válik láthatóvá (ezért elengedhetetlen, hogy a gyermek rendszeresen részt vegyen átfogó mozgásszervi állapotfelmérésen). A túl nagy igénybevétel megzavarhatja a csontfejlődést, a növekedési, érési folyamatokat, igen fontos tehát, hogy az edzésprogram szakszerűen összeállított és kiegyensúlyozott legyen, maximálisan alkalmazkodjon a gyermek fejlettségi szintjéhez, és feltétlenül szükséges a folyamatos sportorvosi ellenőrzés is.
10 éves kor fölött érdemes a fizikai erőnlétet javító, a testet harmonikusan terhelő edzésformákat is végezni, ilyen például a futás és a kerékpározás, vagy a saját testsúllyal végzett erőfejlesztés (pl. fekvőtámasz, guggolások, pókmászás stb.). Ezek a mozgásformák egyoldalú izomtömeg növelés helyett elsősorban az ideg-izom kapcsolatok fejlesztésével érnek el eredményt. Specifikus erőedzésekkel (súlyemelés, body-building) azonban gyermek- és serdülőkorban nem célszerű, és teljesen felesleges is terhelni a szervezetet, épp a csont-, izom- és hormonrendszer fejletlensége miatt. Az intenzív növekedési fázisban lévő szervezet nem képes a mesterséges izomtömeg növeléssel lépést tartani, így károsodhat a csontok felépítése és teherbírása, sőt, deformálódhatnak is. A túlzott izomerősítés gátolhatja a növekedést, az egyoldalú, bizonyos izmokra, izomcsoportokra koncentráló terhelés pedig különféle gerinc- és más mozgásszervi elváltozások, betegségek kialakulásához vezethet. Ha a gyermek ragaszkodik a súlyzós edzéshez, 13-14 éves kortól lassan belekezdhet, de lehetőleg maximum 1 kg-os súlyt használjon, és a súlyzós edzés csupán kiegészítése legyen az egyébként sokoldalú, a testet harmonikusan terhelő mozgásformákat tartalmazó edzéstervnek.
Az öncélú, kizárólag a látványra – azaz bizonyos izmok tömegének növelésére – törekvő, az egészséges testmozgás alapelveit figyelmen kívül hagyó testépítés egyébként felnőtt korban is hasonló veszélyeket rejt. Az izmokat diszharmonikusan edző, a funkcionalitást figyelmen kívül hagyó mozgásformák test-szerte izomegyensúly megbomlásokhoz, kopásos, degeneratív folyamatok beindulásához és komoly mozgásszervi problémák – porckopás, gerincferdülés, porckorong ellapulás, porckorongsérv stb. - kialakulásához vezetnek.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a súlyzós edzésnek felnőttkorban nincs létjogosultsága. Ha a célunk nem csupán izmaink „felpumpálása”, a súlyokkal végzett, az életkornak és az edzettségi szintnek megfelelő szakszerű edzés más típusú, a testet harmonikusan terhelő mozgásformákkal kombinálva (és természetesen hangsúlyt fektetve a megfelelő nyújtásra is) szinte minden felnőtt számára ajánlható. Semmiképp ne kísérletezgessünk azonban az internetről ellesett gyakorlatokkal! Az edzésterv összeállításához, valamint a pontos, tudatos és gerinckímélő végrehajtás elsajátításához mindenképp érdemes sporttudományi végzettségű edző/személyi edző, vagy gyógytornász, mozgásterapeuta segítségét kérni.
Feövenyessy Krisztina
alternatív mozgásterapeuta, funkcionális gerinctréner
Képek:
http://alisoncanavan.com
http://hybridtechcar.com
University of Stirling
http://www.livingcentreclinic.com
