Napjainkban egyre gyakrabban jelentkező probléma az ún. deréktáji becsípődés. Ilyenkor — általában egy rossz mozdulat hatására — hirtelen éles, nyilalló fájdalmat érez a beteg. A fájdalom napokig, esetleg hetekig eltarthat, ez idő alatt korlátozottá válik a mozgás, a beteg gyakran az ágyból sem tud felkelni. Sokan esküsznek rá, de vajon valóban hatékony terápia a manipuláció, azaz a csontok „roppantgatása”?

Először is nézzük, mi is történik ilyenkor. Gerincoszlopunkban a csigolyákat porckorongok választják el egymástól. A porckorongok elsődleges szerepe az, hogy a csigolyákra nehezedő nyomást enyhítsék. Ha a porckorong folyamatos túlterhelésnek van kitéve, idővel veszít ruganyosságából, és egyre laposabbá válik, ezáltal a csigolyák ízfelszínei közelebb kerülnek egymáshoz. Az egymás feletti csigolyák ízületi felszínein egy-egy érzőidegekkel teli tok található. Ha csökken a távolság a csigolyák közt, az ízfelszínek állandó irritációnak vannak kitéve, s ez bizony rendszeres vagy folyamatos deréktáji érzékenységgel, fájdalommal jár. Egy rossz mozdulat, pl. előrehajlásból felegyenesedés, vagy az ágyból történő felkelés hatására az érzőidegekkel teli ízületi tok bolyhai becsípődhetnek az ízfelszínek közé. Ez okozza a hirtelen, szinte elviselhetetlen fájdalmat. A becsípődés következtében a tok be is gyulladhat, s bizony hosszan tartó szenvedésre számíthatunk.

Vajon mi lehet a hatékony terápia ilyen esetekben? Gyakran hallom betegektől, ismerősöktől, hogy csontkovácsnál jártak, egyet-kettőt roppantott, majd csodák csodája, egyenes derékkal hagyták el rendelőt. Hogyan is gyógyít a csontkovács? A csavaró jellegű manipulációs technikák alkalmazása során egy hirtelen mozdulattal átmenetileg eltávolítja egymástól az ízfelszíneket, így szerencsés esetben egy roppanó hang kíséretében a tok kiszabadul a fogságból. Ha ez megtörténik, a beteg azonnal megkönnyebbül, fájdalmai mérséklődnek, s a csontkovács gyógyultnak nyilvánítja.

A manipulációs kezelés azonban több problémát is magában rejt. A legfőbb veszélyforrást az jelenti, ha a kezelést nem szakképzett terapeuta végzi. Sajnos rengeteg önjelölt csontkovács hirdeti magát az interneten, akik jó esetben egy két-három napos tanfolyamot végeztek, s semmiféle anatómiai ismerettel nem rendelkeznek. Magyarországon hivatalosan kizárólag szakképzett manuálterapeuták végezhetnek csontkovácsolást. A törvény szigorú, de jogos a szigor. A hirtelen rotációs mozgás a sérült porckorong rostos gyűrűjének kiszakadásával járhat, rosszabb esetben pedig egy félresikerült kezelés nyomán életét is veszítheti, vagy akár egy életre tolószékbe kényszerülhet a beteg. A gerincoszlop, főképp a nyaki csigolyák rendkívül sérülékenyek, és igen könnyű maradandó károsodást okozni.

Még komolyabb veszélyeket rejt a rendszeres „csontkovácsoltatás”. Egyre többen járnak hetente/havonta csontkovácshoz megelőző, vagy épp jó közérzetet fokozó kezelésre. Gyakran hallom, hogy „milyen jól esett, csak úgy roppantak a csontok, csigolyák!”. Nos, nem árt, ha tudjuk: a rendszeres ropogtatás az ízületi tokok és szalagok kilazulásával járhat, amely hosszú távon a mozgásszervek súlyos betegségéhez, akár mozgáskorlátozottsághoz is vezethet.  

Sajnos az sem jelent garanciát a gyógyulásra, ha szakképzett manuálterapeuta végzi a kezelést. A csontkovácsolás ugyanis csupán a tünetet szünteti meg, az okot nem. A csigolyák roppantgatása – bár képes megszüntetni a tok rendellenes helyzetét – önmagában nem elegendő. Ha nem találjuk meg és iktatjuk ki a probléma valós okát, újra és újra jelentkezni fog a fájdalom, egyre intenzívebben.

Mi lehet a valódi megoldás? Az akut probléma megszüntetését követően a rehabilitáció. Meg kell keresni, majd meg kell szüntetni a betegség okát, regenerálni a porckorongot, és ellazítani, erősíteni, nyújtani a stabilizáló izmokat. A komplex kezelés első lépcsőfoka az alapos állapotfelmérés. Ezt követi a személyre szabott mozgás, masszázs és légzőgyakorlat kombináció kidolgozása, majd az életmódra, táplálkozásra vonatkozó szabályok közös felállítása. A mozgásszervi problémák ugyanis kizárólag megfelelő életmóddal, rendszeres mozgással és masszázzsal és helyes táplálkozással gyógyíthatóak vagy szinten tarthatóak, mindehhez azonban a beteg aktív közreműködése is szükséges.